Nyírbátor- Magtár

Elsõ okleveles emlékeink szerint "Bator" földje királyi birtok volt, ahová 1272-ben IV. László király Hodászról nyilasait telepítette, 1279-ben azonban a Gut-Keled nemzetség adonymonostori ágából származó András fia Berecknek, a Báthoriak ősének adományozta. E család az időtől mintegy 340 éven keresztül birtokolta Bátort és tartozékait
A nagy kiterjedésû birtok központjában, Bátorban, már a középkorban volt a Báthori családnak egy udvarháza, amelyet a XV. század második felében átalakítottak, bővítettek. A kutatások szerint a mai református templom mögötti dombon lehetett ez az udvarház, amit a XVI. században várkastélynak, illetve várnak említenek. A várkastélyt palánk erősítette, melyet vizesárok is övezett.
Feltételezhető, hogy a ma is látható és az 1730-as évek körül magtárrá alakított épület a vár része volt.
Itt kötötték meg 1549. szeptember 8-án a nyírbátori egyezményt Fráter György és Ferdinánd király megbízottai, amelyben Erdély és a királyi Magyarország egyesülését mondták ki. János Zsigmond 1564-ben több várral és várossal együtt Bátor várát is elfoglalta.
XVII. századi sorsáról nem tudunk, de a XVIII. századi urbáriumok megemlékeznek az ekkor már erősen romos vár épületeiről.
A Báthori család kihaltával 1648-ban a Rákóczi család szerezte meg Nyírbátort és a hozzá tartozó uradalmat.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukása után 1711-ben a birtokot a kincstár foglalta le, azonban Rákóczi Ferenc és nõvére, Aspremont grófné Bánffy Györgynek zálogosította el. Utódaik birtokában maradt 1747-ig.
Ekkor Nyírbátort, mint az ecsedi uradalom tartozékát gróf Károlyi Ferenc vette meg.